Ahhoz, hogy el tudjam kezdeni a coachingot, összeszedtem mindent az ismerősömről. Tehát negyvenes férfi, 4 gyerek apja. Jelenleg a második feleségével él, három gyermeket nevelnek, az egyik a nő első házasságából érkezett. Az előző házasságában született gyerekeit az anyjuk neveli (gyakran az apjuk ellen), tartják a kapcsolatot. Saját vállalkozását vezeti, ahol 8-an dolgoznak a keze alatt. A kollégák között van egy nagy törés, két klikk alakult. A cégvezetés mellett a napi munkában is részt vesz. Gyakran dolgozik otthonról, a felesége otthon van a kicsivel. Sportol is, küzdősport edzésekre jár. Egészségileg rendben van. Stresszoldásnak alkoholt használ, kis mennyiségben, illetve elutazik, akár egyedül is, vagy valakivel. Menekül...

Az első találkozó előtt megbeszéltük, hogy összeírja azokat a dolgokat, amik stresszelik. Kíváncsi vagyok.

Korábban már sok ismerősömnek meséltem el, hogy miért nem stresszelek, hogy hogyan tudom magamat megnyugtatni, de mindenki legyintett rá(m), ehhez Te kellesz, nekem nem menne...
Persze adtam jó tanácsokat és elbeszélgettem sok ismerősömmel is, de csak alkalmanként.

Most egy régi ismerősöm keresett meg, hogy nagyon megijedt, mert egyszer vezetés közben rosszul lett, és utána a kivizsgálásokon azt mondták neki, hogy a stressztől, más baja nincs. Mivel látja, hogy én mennyire laza vagyok, ezért arra gondolt, hogy átadhatnám neki is a titkot. Persze úgy gondolta, hogy adok neki pár oldalnyi szöveget, amit elolvas, aztán minden jó lesz.

Sajnos nem így működik a dolog. Több találkozónk lesz, és közben is lesznek házi feladatai. Mivel nem kérek tőle pénzt, a beleegyezését kértem, hogy megírhassam ebben a blogban a történetünket. Elfogadta, de azzal a feltétellel, hogy ne legyen beazonosítható.

Hogyan hagytam abba az idegeskedést egy életre?