A megszokott kávézóban találkoztunk újra. Megkérdeztem, hogy alkalmazta-e a módszert, amit azokra a helyzetekre találtunk ki, amikor nem tudja befolyásolni a problémát. Igen volt a válasz, mindkét verzióját - negatív és pozitív is van - kipróbálta, és segített neki.
Így aztán most jönnek azok a problémák, ahol tudna változtatni. Itt az aggódásra fordított energiákat kell a megoldás keresésére fordítani.
Előre vettük az egyszerűbbnek tűnő problémahalmazt: a céges ügyeket.

Az első gond: vannak olyan megoldások a cégben, amelyek a törvényesség határát súrolják, és aggódik, hogy ő a felelős mindezért, de a többieknek hoz hasznot. Mivel cégvezetőként büntetőjogi felelőssége is van, ezért sokat kockáztat. Akár szabadságvesztést is.
Megkérdeztem, hogy miért vállal ekkora rizikót? Természetesen a pénzért. Arra a kérdésre, hogy megéri-e, nemet válaszolt. De csinálja, mert neki és a kollégáknak több pénz kell, és hát mások is csinálják, meg kicsiny az esélye a börtönnek - bár van, és ezért aggódik. Ráadásul a cégvezető elődje is azért hagyta ott a céget, mert nem akarta vállalni a felelősséget ezekért a dolgokért, és a kollégák inkább rábeszélték őt, hogy vállalja. Akkor kellett a pénz, ami most is kell. Erre a problémára többféle megoldás is van:
1. Lemondhat mint az elődje, valószínűleg lesz aki folytatja a megkezdett utat. Ebben az esetben kevesebbet fog keresni, de nyugodtabb lesz.
2. Abbahagyják ezeket a praktikákat, de ez konfliktust szül a kollégákkal, ami újabb aggódási lehetőség, ráadásul csökken a jövedelme is.
3. Folytatja, de nem aggódik többet, csak ha majd tényleg baj lesz. ( Nem fog sikerülni )
Természetesen a 3.-at választotta, így erre is kapott két stresszoldó technikát.
Házi feladat, ezeket a technikákat alkalmazni.

Idén már nem találkozunk, Boldog Új Évet!

Igazából ez a randevú más ügy miatt jött létre, de ha már a megszokott helyünkön voltunk, kicsit beszélgettünk a stresszoldásról is. 
Elmesélte, hogy volt egy - általa így nevezett - pánikrohamja. Persze nem pánikbeteg, csak maga alá zuhant: elrontottam az életemet, mindent rosszul csináltam hangulata volt. Megkérdezte, hogy én szoktam-e depizni, mint most ő. Nem, én már leszoktam róla. Pedig fiatal koromban gyakran voltam én is így, néha még az öngyilkosság gondolata is megkörnyékezett. De lett jó módszerem ez ellen - ez nem mediterrán, a nagyanyám mondta, amikor egyszer látta, hogy magam alatt vagyok.
Aztán volt még egy kis időnk, elbeszélgettünk a karácsonyi stresszről, arról, hogy hogyan idegesíti az, hogy olyan ajándékot adjon a nagy gyerekeinek, ami megfelel az anyjuknak és az új feleségnek is. Arra jutottunk, hogy vegyen amit a gyerek akar és ő is jónak lát, és ne foglalkozzon a két nővel, azoknak úgy se lesz jó semmi, amit vesz a gyerekeknek az előző házasságából.

Megvolt az első találkozás a stresszoldó coaching sorában.
Stresszmentes helyen tartottuk, egy kávézó sarkában. Szerintem jobb lenne a zöldben, egy hegyoldalban vagy a Duna partján, de hideg van.
Az ismerősöm házi feladata az volt, hogy írjon össze mindent ami stresszeli. 43 ilyet írt le, ami még eggyel nőtt is miközben elolvastam a listát. 

Megkérdeztem, mi a célja, mit akar elérni velem? Természetesen az volt a válasz, hogy nyugodt, idegeskedés nélküli életet. Az a halál lenne, de nem ezt mondtam neki, hanem, hogy ennek nem sok a valószínűsége a nyugdíj előtt. Annyiban maradtunk, hogy olyan stresszoldó technikát keresünk, neki, ami tényleg segít.

Azután rendszereztük a 44 problémát. először összevontuk azokat, amelyeknek nagyjából ugyanaz volt az oka, így maradt 6 családi jellegű, 4 a vállalkozással kapcsolatos, egy a politikai helyzettel és egy a környezettel kapcsolatos.
Utóbbi kettőt vettük előre.

A globális felmelegedés problémáját nem tudja megoldani, így abban maradtunk, hogy ezen nem fog aggódni. De megtesz mindent ellene: szelektíven gyűjti a szemetet. ( Az külön tréninget érdemelne, hogy a túlfogyasztását is csökkentsük, kevesebbet autózzon, ne vegyen meg minden gadgetet, de nem ez a cél most )

A politikai helyzetet se tudja megoldani, legfeljebb tenni a megjavításáért, de erre nincs ideje. A megoldás ezekre az egyénileg megoldhatalan problémákra nem az aggódás, hanem a .....................

Házi feladat: gyakorolni az ajánlott megoldást.

Ahhoz, hogy el tudjam kezdeni a coachingot, összeszedtem mindent az ismerősömről. Tehát negyvenes férfi, 4 gyerek apja. Jelenleg a második feleségével él, három gyermeket nevelnek, az egyik a nő első házasságából érkezett. Az előző házasságában született gyerekeit az anyjuk neveli (gyakran az apjuk ellen), tartják a kapcsolatot. Saját vállalkozását vezeti, ahol 8-an dolgoznak a keze alatt. A kollégák között van egy nagy törés, két klikk alakult. A cégvezetés mellett a napi munkában is részt vesz. Gyakran dolgozik otthonról, a felesége otthon van a kicsivel. Sportol is, küzdősport edzésekre jár. Egészségileg rendben van. Stresszoldásnak alkoholt használ, kis mennyiségben, illetve elutazik, akár egyedül is, vagy valakivel. Menekül...

Az első találkozó előtt megbeszéltük, hogy összeírja azokat a dolgokat, amik stresszelik. Kíváncsi vagyok.

Korábban már sok ismerősömnek meséltem el, hogy miért nem stresszelek, hogy hogyan tudom magamat megnyugtatni, de mindenki legyintett rá(m), ehhez Te kellesz, nekem nem menne...
Persze adtam jó tanácsokat és elbeszélgettem sok ismerősömmel is, de csak alkalmanként.

Most egy régi ismerősöm keresett meg, hogy nagyon megijedt, mert egyszer vezetés közben rosszul lett, és utána a kivizsgálásokon azt mondták neki, hogy a stressztől, más baja nincs. Mivel látja, hogy én mennyire laza vagyok, ezért arra gondolt, hogy átadhatnám neki is a titkot. Persze úgy gondolta, hogy adok neki pár oldalnyi szöveget, amit elolvas, aztán minden jó lesz.

Sajnos nem így működik a dolog. Több találkozónk lesz, és közben is lesznek házi feladatai. Mivel nem kérek tőle pénzt, a beleegyezését kértem, hogy megírhassam ebben a blogban a történetünket. Elfogadta, de azzal a feltétellel, hogy ne legyen beazonosítható.

Hogyan hagytam abba az idegeskedést egy életre?