Igazából ez a randevú más ügy miatt jött létre, de ha már a megszokott helyünkön voltunk, kicsit beszélgettünk a stresszoldásról is. 
Elmesélte, hogy volt egy - általa így nevezett - pánikrohamja. Persze nem pánikbeteg, csak maga alá zuhant: elrontottam az életemet, mindent rosszul csináltam hangulata volt. Megkérdezte, hogy én szoktam-e depizni, mint most ő. Nem, én már leszoktam róla. Pedig fiatal koromban gyakran voltam én is így, néha még az öngyilkosság gondolata is megkörnyékezett. De lett jó módszerem ez ellen - ez nem mediterrán, a nagyanyám mondta, amikor egyszer látta, hogy magam alatt vagyok.
Aztán volt még egy kis időnk, elbeszélgettünk a karácsonyi stresszről, arról, hogy hogyan idegesíti az, hogy olyan ajándékot adjon a nagy gyerekeinek, ami megfelel az anyjuknak és az új feleségnek is. Arra jutottunk, hogy vegyen amit a gyerek akar és ő is jónak lát, és ne foglalkozzon a két nővel, azoknak úgy se lesz jó semmi, amit vesz a gyerekeknek az előző házasságából.