De mégis, hogyan lehet abbahagyni az aggódást? 
Erről volt egy jó könyvem is, abban írt több jó dolgot az amerikai szerző. Ami megmaradt bennem, az ez: élj az időzárt mában. Ne aggódj amiatt, ami később lesz. Ne aggódj amiatt, amin nem tudsz változtatni. Ne aggódj amiatt, amit meg tudsz változtatni, hanem tegyél érte, kezdj el cselekedni.
De hogyan lehet ezt megtanulni?
Van erre egy egyszerű módszer, ami könnyűnek hallaltszik, de nehéz megcsinálni. A beidegződéseket kell megváltoztatni, ehhez kellenek a gyakorlatok, a beszélgetések, a tapasztalatok.
Most ezeket tanulgatjuk: hogyan változtassuk meg a reflexeinket.
Egy példa: most kimész az utcára, és látod, hogy a kocsid nem áll ott ahol hagytad.
Mit teszel?
Ismerősöm szitkozódna, dühöngene, hívná a nejét, hogy elpanaszolja neki, hogy ellopták a kocsit.
Biztos, hogy ellopták? Ez nem volt benne a példában, ezt csak Te találtad ki, hogy hergeld magad és még jobban aggódj.
Akkor mit csináljak? 
A dühöngést inkább gondolkodásba fojtsd. Biztos itt parkoltál? Nem szállították el valami miatt?
Ha valószínűleg ellopták, akkor mit kell csinálni?
Használd az eszed aggódás helyett!