Most felhívott: két kolléganője újra összeveszett, s utána mindkettő nála öntötte ki a lelkét. Miközben rengeted dolga lenne. Persze meghallgatta őket, de már nem is mond nekik semmit. Kérdezi mit tegyen.
Amit akar és amihez kedve van. A problémát nem tudja megoldani, ahol gyűlölet van, ott az van. Nekem nem az a feladatom, hogy tanácsokat adjak, hanem, hogy az ő stresszét csökkentsem. De nem úgy, hogy lelki szemetesládaként használ. Azt mondtam neki, hogy gondoljon mindarra, amit mondtam eddig, és rájön a megoldásra.
Kíváncsi vagyok, hogy így lesz-e.